A Trianoni békeszerzödés

Az 1920-as Trianoni békeszerzödésben elvették Magyarország területe 2/3-át és a “Népek önrendelkezési joga” alapján a szomszéd országokra (Románia, Szlovákia, Szerbia,…) szétosztották.

Trianont máig nem dolgozták fel se Magyarországon, se az utód országokban. Trianon sok konfliktus alapja.

Történelem:

Nagy-Magyarország 1000 évig Magyarország vólt.

A török háborúk idején sok Magyar terület elnéptelenedett és nem Magyar nemzetségekkel lett benépesitve (Szerbia).

Vóltak nagy nem-magyar kissebbségek, akiknek a magyarok nem adtak teljes polgári jogot (Románok) és Magyarország / a magyarok által el lettek nyomva (Magyarizáció). Ez a rossz Magyar politika kiélesitette a népek közti viszályokat.

1919 körül Nagy-Magyarország nagy részét más népek lakták. A magyarok sok helyen egy kissebbséget alkottak.


Nagyrészt magyarok által lakott területek 1910.

A Trianoni szerzödésben nem tartották be a “Népek önrendelkezési jogát”. Olyan országrészeket is elcsatoltak, ahol a magyarok alkották a többséget (Erdély, Délvidék). 3 millió Magyar külföldi lett. A szerzödés szerkesztöit kevésbé érdekelte az igazság, hanem a vesztes (és késöbbi!) középhatalmakat akarták gyengiteni.

Románia, Szerbia, Szlovákia egyszerüen csak kapzsiak vóltak. Ha csak azokat az országrészeket követelték vólna, ahol ök alkották a népesség többségét, az érthetö lett vólna. Minden további követelés közönséges lopás volt!

Az elcsatolt országrészeket az új tulajdonosok az idövel kolonializálták. A magyarokat sok helyen elnyomták, kényszerasszimilálták vagy kitelepitették.

Eredmény:

Az egymás közt ellenséges kisállamok nem tudtak a nemzetiszocializmus és a kommunizmus ellen semmilyen egységes frontot alakitani. Egy igazságos határvonal lehetövé tette volna a barátságos eggyütmüködést és megakadályozta volna a konfliktusokat. Ezúttal a Versailles-i békeszerzödés szerkesztöi (Franciaország) is felelössek minden ebböl eredö konflikusért: második világháboru, ethnikai tisztogatások.

Beneš-dekrétumok:

Az akkori nézöpontból a Beneš-dekrétumok érthetöek vóltak. A mai nézöpontból nem. A Beneš-dekrétumok be lettek ágyazva Csehország és Szlovákia alkotmányaiba. Ezek az alkotmányok egy amorális hazugságon alapulnak!

A szituáció ma:

Sok magyar máig nem tudja elfogadni Nagy-Magyarország elvesztését. Ez elégedetlenek tábora az összes politikai párton keresztül halad.

Sok román, szlovák, szerb nacionalista tagadja a Magyar kissebség jogát ösi hazájára. A legszivessebben elküldenék öket Magyarországba.

Mások elvárják tölük, hogy teljessen feladják az identitásukat.

Jog a hazára:

A nem-magyar nemzetiségü lakóknak joguk van a hazájukra, ahól évszáztadok óta laknak.

Ugyanez érvényes a magyar kissebbségekre! Akik nekik ezt a jogukat letagadják, azok hazug tolvajok!

Mind a két pártnak van joguk a hazájukra és az identitásukra!

Jog az identitásra:

Nagy-Magyarország a magyar mentalitás, identitás, történelem és kúltúra része. A magyaroknak joguk van a történelmüket tisztelni.

A probléma megoldása:

Vannak szituációk, ahol “Jog” “Jog” Ellen áll. Gyakran nincs igazságos megoldás!

Az EU egy félmegoldást alkot, mert nincsenek „klasszikus országhatárok”.

Az én megoldásom:

Azok a területek, ahol a magyarok alkotják (Erdély) a többséget eggyértelmüen Magyarországhoz tartoznak! De a tolvajok vannak a “demokrata többségben” és ök nem akarják feladni a zsákmányt. Ez európai politika az appeasement-et favorizálja.

Az én véleményem szerint az elcsatólt történelmi területek ugyanúgy Magyarországhoz tartoznak mint az utódállamokhoz. Ezt szimbólikussan el kellene ismerni. (Autonómia, kétnyelvü utcatáblák, kettös álampolgárság.)

A múlt feldolgozása:

A múltat öszintén fel kell dolgozni.

Èn szivessen bocsánatot kérek azokért a bünökért, amiket a magyarok követtek el a „népeik“ ellen. De ök viszont a saját magyarellenes büneikért kérjenek bocsánatot a magyaroktól!

A jövö:

A népek barátságát nem lehet hazugságra alapitani!


Autonóm Székelyföld